A család értékrendjét hűen tükrözi a címerükben szereplő vérszomjas griffmadár, melynek alsótestét a bátor oroszlán és felsőtestét a bölcs sasmadár alkotja. A címerben a griff – ami a társasjáték névadója is – egyik kezében kardot, másikban három szál rózsát tart. A virágcsokrot előre nyújtja, a kardot pedig önmaga ellen irányítva, saját torkába szúrja. A rózsa a méltóság, a kard a méltóság megőrzésének a jelképe. A rózsa megőrzésének érdekében a kard képes akár önmaga ellen is fordulni.

A mesebeli griffmadár, az Esterházy-család címerállatának szimbolikus jelentőségét egy 1681 körül keletkezett, Palinódia című mű közvetíti érzékletesen:

„A vigyázó griff is, mely áll címerében,

Azért tart kirántott kardot jobb kezében,

Hogy amely rózsákat vett bal tenyerében,

Ne engedje másnak vesztegetésében,

A rózsa nem példáz mást, hanem tégedet,

Gyakor tövisek közt sértődött igyedet,

Piros vért eresztő sokféle sebedet,

Amelyek elvették régi jó kedvedet.”

(Fordítását közli Géczi József: A rózsa és jelképei. Bp., 2016.)

Tata városának és a tatai uradalom történetében Esterházy Józsefnek, a Esterházy-család grófi ágának kiemelkedő személyének jutott főszerep. Ő volt, aki 1727-ben megvásárolta a tatai uradalmat, biztosítva ezzel egészen 1945-ig a család birtokjogát. A tataival szomszédos gesztesi uradalmat ekkor, a 18. század elején már testvérével, Ferenccel közösen birtokolták. A korábbi tulajdonos, a harmadik testvér, Esterházy Antal ugyanis a Rákóczi-szabadságharcban a felkelők oldalára állt, amiért az uralkodó megfosztotta birtokaitól, és a két királypárti testvérnek adományozta azt.

A tatai uradalom megvásárlásával, és a gesztesi uradalomhoz kapcsolásával a Dunántúl egyik legnagyobb birtoka alakult ki. Esterházy József megkezdte a török háborúk, és a szabadságharc során leromlott uradalom fejlesztését. A harcok során a lakosság nagy része elhagyta a területet, ezt mi sem jelzi jobban, minthogy a Győr városa és Vértes-hegység közötti vidéket a korszakban csak győri pusztaságnak nevezték. Az uradalom elnéptelenedett falvaiba és mezővárosaiba ezért Esterházy gróf többségében katolikus, német telepeseket hívott, akik új termőterületeket törtek fel és megkezdték a mezőgazdasági munkát. Mindemellett a gróf is számos vállalkozással segítette a gazdasági élet újraindítását, a remek vízrajzi viszonyokat kihasználva például számos malmot és halastavat létesített.

Esterházy Józseftől fia, az ifjabb József örökölte meg a tata-gesztesi uradalmat 1748-ban. Ő azonban hatalmas adósságai miatt 1759-ben szerződést kötött nagybátyja három gyermekével, Miklóssal, Ferenccel és Károllyal, akik 32 évre zálogba vették birtokait. Az ifjabb József gróf 1762-ben gyermektelenül halt meg, így birtokait végleg megörökölték unokatestvérei.

Esterházy Miklós, Ferenc, és Károly 1762-ben Tatán felosztotta egymás között az apjuktól és unokatestvérüktől megörökölt különböző birtokokat. A tata-gesztesi uradalom a szentpétervári diplomataként tevékenykedő Esterházy Miklós tulajdonába került, akiben az Esterházy-család tatai ágának alapítóját is tisztelhetjük. Miklós gróf Oroszországból hazatérve nagyszabású fejlesztéseket tervezett megvalósítani uradalmában; például pompás grófi kastélyt terveztetett Fellner Jakabbal. 1764-ben bekövetkezett halála azonban meggátolta tervei megvalósítását.

Miklós gróf halálát követően a két fia, Ferenc és János örökölték birtokait. A két testvér egy 1793-as szerződésben felosztották egymás között az örökséget, János került a gesztesi birtok tulajdonába, míg Ferenc kapta a tatai uradalmat. A velencei és nápolyi követként tevékenykedő Esterházy Ferenc 1811-es haláláig volt az uradalom birtokosa. Ferenc birtoklását a tatai uradalom egyik fénykorának tekintjük, virágzó gazdasági élet és számos építkezés köthető ehhez az időszakhoz. Ekkor épült fel a tatai grófi kastély a Nagy-tó partján, a tóvárosi angolkert és a benne lévő nyárilak, illetve számos környékbéli falusi templom is.

Ennek a négy generációnak köszönhetően a 18. század végére a tatai uradalom, benne Tata birtokközponttal jól működő, gazdasági, közigazgatási és kulturális központtá vált a vármegyében. A 18. században, tatai földesurainak és az itt ténykedő tehetséges alattvalóiknak köszönhetően jöttek létre azok az épületek és építmények, melyeket jelen korunkban a város legfontosabb épített értékeinek tekintünk.